2025: múlt és jövő a Balkánon

„Balkán mindig Európa puskaporos hordója volt. Ez igaz az első és a második világháború kitörésekor ugyanúgy, ahogy a jugoszláviai bomlási folyamatban is.

A 2024. december 29-e és 2025. január 12-e között megtartott horvát államfői választásokon a korábbi államfőt, Zoran Milanovicsot újraválasztották. Ő már a választások első fordulójában az elért 49 százalékkal éppen hogy elmaradt az abszolút többségtől. A második fordulóban 75 százalékkal nyert. A részvételi arány viszonylag alacsony, 46 és 44 százalék volt. Az államfő már az első ciklusában is szemben állt a kormány EU-barát és Ukrajnát kiszolgálni akaró politikájával.

2024 december végén korrupció gyanújával letartóztatták Bosznia-Hercegovinában a biztonsági minisztert. Ő Milorad Dodik egyik bizalmasa volt. Az eset azonnal nemzetiségi töltetet kapott.

Szerbiában a tüntetések az újvidéki vasúti pályaudvar erkélyének a leszakadása miatt folytatódtak. A tüntetők, egyre szélesebb tömegek az eset teljes kivizsgálását, a felelősök megbüntetését és a korrupció elleni fellépést követelték. A szerb kormány megbukott, számos vezetőt letartóztattak, de a tüntetők most már az államfő Alekszandar Vucsics távozását követelik. A napokban megalakult új kormány talán képes lesz az ellentétek lecsillapítására.

Amerika szankciókat vezetett be a szerb kőolaj és gázipar ellen, mivel az illetékes szerb cég fő tulajdonosa az orosz Gazprom lett. Kezükben volt a cég 56 százaléka. A cél részint az volt, hogy a cég profitjából ne tudják az orosz–ukrán háború kiadásait fedezni. Az USA február 25-ig adott határidőt a szerbeknek az oroszok eltávolítására.

Koszovó török támogatással lőszergyárat épít, ezzel is elősegítve jövőbeni NATO-csatlakozását. Szerbia, mint várható volt, tiltakozott. Érdekes, hogy Szerbia is fejleszteni akarja saját hadiiparát, szintén török támogatással.

Észak-Macedónia 2022 júliusa óta folytatja belépési tárgyalásait az Európai Unióval. Bulgária gyakorlatilag mindaddig blokkolni fogja azokat, amíg a szkopjei kormány, engedve Szófia nyomásának, alkotmánymódosítást nem hajt végre az ott élő bolgár kisebbség javára. Volt olyan bolgár vezető politikus, aki Észak-Macedónia bolgár bekebelezését követelte.

A mai balkáni, volt jugoszláviai helyzet megértéséhez a jugoszláviai szétesés folyamatát kell megérteni.

1980-ban, Josip Broz Tito halálakor a hosszú évek alatt felmerült és egyre nagyobb erővel jelentkező gazdasági nehézségeket nem csupán nem sikerült megoldani, de azok egyre brutálisabban jelentkeztek előbb Jugoszlávia, majd az utódállamok életében. Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a problémák nem csupán megoldatlanok, de robbanások sorozatához is vezettek. Az 1982-es olajválság csak súlyosbította a helyzetet. Szlobodan Milosevics színre lépése, majd politikájának ideologikus töltete, a nagy szerb nacionalizmus szintén a bomlás, a robbanás irányába hatott.

Jugoszláviában két tudományos akadémia volt. Egy Zágrábban, egy pedig a fővárosban, Belgrádban. A jugoszláv bomlási folyamatban az utóbbi meghatározó szerepet töltött be. 1986-ban közzétették, hogy Jugoszláviában a szerbeket elnyomják. Ez nyilvánvalóan tovább gerjesztette a szerb nacionalizmust, de a valósághoz semmi köze nem volt. A hadsereg, a titkosszolgálatok vezetése egyértelműen szerb vezetés alatt állt.

Ettől kezdve a szerb cél Nagy-Szerbia létrehozása volt. Minden köztársaságban a szerbek összegyűjtése és beolvasztása a létrejövő új szerb államba és a multikulturális viszonyok tudatos szétverése. Ez azt jelentette, hogy ahol szerbek éltek, onnan a többi nemzetiséget elűzték. Ugyanezt csinálták a saját területeiken a horvátok is.

A jugoszláv szétesés fő okai a gazdasági válság, ezen belül a megemelkedett kőolaj- és földgázárak voltak.”

Nyitókép: ELVIS BARUKCIC / AFP